A dombóvári atlétika a kezdetektől

 A DVMSE atlétikai szakosztályának  megalakulását Jusztin József, az egyesület elnöke jelentette be az 1927. november 10-i választmányi ülésen. A szakosztály vezetését Ács Sándor gimnáziumi tornatanár vállalta el. Az igazi megalakulás 1932-ben volt. Futópálya hiányában kezdetben csak az ügyességi számokat gyakorolták.
 A harminc fős szakosztály vezetésével 1934-ben Balassa Lászlót bízták meg.
A továbbiakban az atléták munkáját erős hullámzás jellemezte.

 Az első kirobbanó sikert az 1955-ös év hozta meg, amikor Szekszárdon a megyei csapatversenyen az I. helyen végeztek. Az atléták edzője ekkor Egri Péter volt. Az ifjusági viadalokon a szakosztály női csapata is figyelemre méltó eredményeket ért el, a 4x400 m-es váltófutásban a harmadikként szakították át a célszalagot.
A sikeres éveket ismét hullámvölgy követte. A versenyzők száma megcsappant, a pálya állapota leromlott. Az eredménytelenség láttán az egyesület vezetése 1961-1963 között a szakosztályt kényszerpihenőre ítélte.
 A labdarúgópálya felújításával egy időben 1963-ban az atlétikai pályák is megújultak, ez némi lendületet adott a szakosztálynak. A csapat új edzőt kapott 1964-ben Czapp János személyében. Az egyesület látványos fellendülésben reménykedett, ez azonban nem következett be. 1965-től a sorsuk ismét a kényszerpihenő lett.

 Az atlétikai szakosztály újkori feléledésére 1978 októberéig kellett várni, jobban mondva Fazekas Gáspár és Tarr Imre testnevelő tanárokra, akiknek a szakosztály talpraállása köszönhető. Fazekas Gáspár és Tarr Imre szakértő munkája hamarosan meghozta gyümölcsét. Az első komoly sikereket elért versenyzője Kovács Ágnes gerelyhajító, aki 48,78 m-el országos bajnokságot nyert és többszörös  magyar korosztályos válogatott volt. Egyed Krisztina (45,08 m) és Szekeres Ágnes (40 m) az OB-n gerelyhajításban bronzérmesek lettek. Greschner Pál és Koch Jakab súlylökők, 5 kg-os súllyal 15,12 ill. 14.64 m-es dobásukkal aranyjelvényes minősítést szereztek. A szakosztály az 1968-69-ben született versenyzők pályára lépésekor élte legeredményesebb időszakát. Erre az időre esik Banai Róbert (képen) tündöklése, aki középtáv- illetve akadályfutóként serdülő valamint felnőtt korosztályban több országos ifjúsági versenyt nyert. Elsimerésül a Tolna megyei Népújság olvasói 1984-ben az Év Legjobb Sportolójává választották. Késöbb Budapestre kerülve, éveken át verhetetlen magyar válogatott akadályfutó volt. Banai Róbert mellett azért volt még jó néhány kitűnő ifjúsági versenyzője a szakosztálynak. Gergely Zoltán 3000 m-en, Zerényi Jenő 2000 m akadályon, a magasugrásban Mayer Ildikó, aki legjobb eredményével (180 cm) mint ifjúsági versenyző, felnőtt I. osztályú szintet ért el.Rajtuk kívűl még sok tehetséges atléta szerepelt dombóvári színekben.

Gratulálok azoknak a versenyzőknek és edzőiknek akik ilyen szép és kiemelkedő sikereket hoztak a dombóvári atlétikának!

 dovase